Ülnék, írnék,
néznék, s az agyam járna.
Aztán ezt jó sokáig csinálnám.
És egyszer csak jönne
egy pillanat
és emberré válnék újra.
Aztán nekimnennék
a világnak, és én lennék.
Ember. Embernek öltözötten.
Hazamennék, fürödnék, borotválkoznék.
Szabina! Megígértem, hogy én temetlek el.
Addig a jövő emlékeit fogom siratni.
Még lesznek!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.