Ismeri Houdinit? Nem a századeleji "Nagy Houdini"-t, hanem a nagy szabadulóművészt, azt, amelyik egyre veszélyesebb - néha már halálos mutatványokat eszel ki, hogy - biztosnak tudott módszerével szabaduljon aztán. Ééés...túlléli!!!
Ugye, hogy ismeri őt? (Valamelyiküket biztos...)
Az egyik Houdini egyszer álmodott. (Talán eddig azért nem még, mert a mutatványok és a szabadulások túl sok erejét vették ahhoz, hogy ereje maradjon az álmokhoz...)
Álmában egy szobában volt, önnön-sokadmagával. Ott volt ő, mint az összes mutatványa.
Ott volt Houdini, aki három hétig folyadékba merül - levegőt sem vesz közben! - ééés...túléli!!! tt volt Houdini, aki mérget eszik... ééés...túléli!!! Ott volt, mint önmaga mutatványa, aki keresztülbökdösi a testét; Houdini, aki a kezében tartja az agyát...ééés...túléli!!! Ott volt az összes Houdini, összes önmaga, összes mutatványaként.
-Houdini, a nagy szabadulóművész! - kiáltja egyszer csak valamelyikük.
- A szabadulóművész! - visszhangzik összes önmagától!
- A nagy szabaduló! - zengi a fali hangszóró.
- A szabaduló! - kiáltják a Houdinik isegyre hangosabban, közelítenek az álmodó Houdinink felé - méreggel, karddal, aggyal a kézben - torzult hangjukkal - A szabaduló! A szpíker is ordít már a falból: - A nagy menekülő! - És üvölti most már összes önmaga is - A nagy menekülő! - a mi Houdinink már a falnál, a többiek arcból arcba, fülbe sikítanak, összepréselve szabják le ruháját, marnak bele húsába, csontig, recsegve szakad a hangszóró a falon, mint az összes Houdini, sikoltva árad szét álmodónk testében, vérében, fejében: - A menekülő! A menekülő! A menekülő!...
- o -
Kora őszi hétvégén ébredt, napsütötte parkban, egy padon.
Felült, körülnézett, és azt érezte, szerelmes.
Édesanyját, gyermekeit, kedvesét szerette, de most mást érzett. Azt, hogy szerelmes. Nem valakibe, vagy valamibe, hanem csakm úgy...
Illetve két dolgot érzett - és tudott is már biztosan: Houdini meghalt, és azt, hogy Houdini - vagy nem is tudom mostantól hogyan nevezzem...- szerelmes. Újra igazán szerelmes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.