Széttört tükör mozaikaként akarlak összerakni, hogy egésszé válj, s újra úgy szerethesselek!
Minden szerdán - mint első randevúra készülő - rózsával várlak a peronon.
Szombaton majd ezt a rózsát dobom sírodba, - mert ígértem, én temetlek el.
Tudod-e, ha vicceset mondok, elmosolyodsz álmodban, és közelebb bújsz?
És tudod, hogy az összes szavad engem segít?
Az én női Krisztusom vagy, s ha én halok, Téged feszítenek, s utolsó gondolatod leszek.
Én vagyok a Lator melletted, Te segítetted keresztem - én gyenge voltam a Biblia szavához - és az Úr is előbb szólít - ígérem.
De addig nevess velem, legyenek az emlékeink élménnyé, perceink napokká, mosollyá az öröm - egymás gondolatára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.