1993. ősz
...
Diadalív ablakkeretében félig csupasz fa. Felül vetkőzött le előbb - mint a nők.
...
Száraz melegben, néhány cseppnyire a zuhogó esőtől.
Annyira természetes, annyira jó, izgató, érzelmeket, gondolatokat felkavaró - vagy éppen gondolattalan; pedig ember-alkotta varázslat: ablak-üveg.
...
Az égő színű október-végi falevél-lángok mára meghaltak a falon.
Az önmagukat gyászoló fekete színük mögül azért kivillan az ősz-vörös-öröme néhol...
1993. november 15.
...
Ernyők alá léptünk ki. Lombkoronás fák alá. De ott, kinn, sárga fényben sárga hó zuhogott, szakadatlanul. Az aszfalton a reggel - mozdulataikban - megfagyott levelek. Akkor még az aszfalt vizes tükörravatalán; most tiszta hóval temeti őket az ég. Ropogva lépünk át rajtuk, csontjaikat törve - önzőn: sétálni van kedvünk.
Csendes, kihalt utcákon, néma hóesés, hangtalan szél, hó roppanás ütemére halk ének a télnek.
Meredek, fehérre csodálkozó utcákon, szemben a hulló hóval. Egyre fehérebb a város a lábunk alatt, - ráléphetnénk, ropogna, mint a levelek.
A hótakaró, és a lámpák fényei űzik a városból a sötétet, telet varázsolva ébreszt a világosság, a téli éjszaka fényei.
Feszület jég-talapzatára mászunk fel. Repülni, vitorlázni is lehetne a völgy felett, a hó felett, a város felett. A feszületbe és egymásba kapaszkodunk, játszva a halált, az utolsó pillanatban nyúlva egymásért...már a hó felett, a szél felett...
Megszédítenek az égre emelt arcodba kavargó hatalmas hópelyhek. Súlytalan leszel, hópihe leszel, kavarogsz velük, hazáig.
A behavazott levelek már eltűntek, újabbakat fagyasztott a friss hóba a szél, a tél.
A fákon még él a levél, még él a reménye, de már halni kell a téltől, hullni kell a széltől, temeti a hó, szakadatlanul.
Csendes, kihalt utcákon, néma hóesés, hangtalan szél, hó roppanás ütemére halk ének a télnek:
"És aztán jön a fény,
reggeli tünemény,
Megszállja a szobát,
hófehéren...
...
Lenne még mondani mit,
De most már, hallgass kicsit,
Míg a hó esik, míg a hó esik...
Ennyi a dal, eddig a dal..."
1993. november 30.
...
Sztori HÖT ülésről.
Jelen vannak a HÖT tagjai + én, a Bölcsész Napok miatt. Jegyzőkönyvet vezeti: Dudus.
Nagy dumák, viták a Bölcsésznapokról. Dudus tüsszent.
Én: Dudus, ez is kerüljön a jegyzőkönyvbe!
Dudus: Már benne van. Bekarikázzam?
2008. dec.
" A gólya száll, száll... Lucifer, hopp!!!"
"Ma ma, mama, Mama, MAMA! Mamma!" / Ugye erre is emlékeztek?
Nem vagyunk a mai világra valók.
Én főleg nem Édesanyám, s Te emiatt, miattam (és magad genetikája miatt is!) nem találjuk az értelmét ennek az egésznek...
Csak nézem a szelencét - reményem lenne tán :) - de megnyitni többet nem merem, Pandora meg csak néz engem - idegesítő -, hogy merem, nem merem, elkapom, nem kapom el - amikor kiengedem az utolsó, örökké magányost, a legrosszabb rosszat...
A boldogság boldogság. A fájdalom, fájdalom. De a remény... nem nekem való! Nekem gonoszság az!
Anya?!
Hitted volna, hogy a magányos napokon korlátok közt sétálok, s hogy egyáltalán észre sem veszem azokat???!!!
Hitted, hogy az estéket a fiaim nélkül ülöm meg az üstben, és nem kérek mást, minthogy a pokolnál is mélyebbre áshassak???!!!
Hitted, hogy a hazugságot a magány csendjének hívjam - üres estéken???!!!
NEM!!! Te sem, Én sem!
Ez az én hibám. Az én hibám, hogy ez lett.
A Ti hibátok, a genetikáé, a nevelésé, a "barátaimé", a barátaimé, az elveimé, a napjainkké!
Igaz ez???!!!
ÉN boldog vagyok, hogy az vagyok, aki. És akik nekem értékek, érték vagyok nekik. Hiszem. Tudom. Akarom.
Anya! ? ! ?
Ugye akkor is szeretnél, ha nem lennék?
...
2008. dec.
Hó illata - pelyhek reménye
Peron meztelensége - vonat érkezése
Este magánya - egy szerda kérése
Gyermek vagyok. Ajándékot várva.
Kamasz - lángolva állva.
Felnőtt - élményekre vágyva
Öreg - nyugalmat áldva.
ÉN VAGYOK.
Várok. Állok. Vágyok. És áldalak.
Ajándék vagy, szerelem, emlék, nyugalom.
Kavargó pelyhek. Vonat. Szerda.
Ha a holnaphoz egy kérésem lehet...
Minden nap szerda legyen! - Mellettem Veled...
:)
1993. november 10.
...
Bokorba fúrta fejét a bohóc, de piros-foltos fenekét kinn hagyta.
Nevették a madarak, rúgta az ember.
Sírták a madarak, nevette az ember.
-o-
Párizs
-o-
Te nem félsz a tárgyaktól? Lelket gondolsz rájuk, és vigyázod, hiába.
Felejted, s fáj neki.
Melyik? Melyik csak tárgy?
Inkább vigyázz mindre!
(Az ember-tárgyak a legveszélyesebbek!)
-o-
Madarak zuhantak repülve a templomtoronyhoz. Rendben, mint a vadászrepülők. Vagy vadászrepülők, mint a madarak?
Ki tudja már? (Atomfizika óra van)
-o-
A fák ágas-bogasak, az égbe nyúlnak.
A villámok fa-szerűek, s az ágakba nyúlnak.
Ellenében keresik a véget mindenek.
-o-
Fázott a szemem.
Nem láttalak.
-o-
A versek fájdalomból születnek, s fájdalmat ölnek.
Verselni szeretnék Neked.
-o-
Piros, zöld, kék. Minden szín palettája.
(Műszerfal az egész világ?!)
-o-
Felhők húzódnak az égre. Aludni készül a nap.
-o-
Nézd, hogy rohan a nagymutató a kicsi után, s ha mégis eléri, meg sem tud állni hirtelen...
Bolond szerelmes!
-o-
X1(t)=c(1)A,(1)eiwit+c(2)A1(2)eiwit
Most ez van a táblán.
Mi lehet? (valami koeficiens...)
2008.
Késő?
A fuldokló nem tudja, hogy meghallották-e? Időben kezdett kiabálni, vagy erejét rosszul felmérve tovább küzdött, mint lehetett volna?
Késő?
Az elbújt játszik-e még? Vagy azóta már új a játék, mert nem mutatta magát, hogy az ipi-apacs szégyenének lehetőségét se hordja? Így jobb? Tart még EZ a játék? Vagy már késő??
Mindent tenni másért - aki értékesebb nálad; és mégis - a Te értékeid az ő mosolya is...
Késő tudni, akarni, tenni ezt?
Késő???
Késő kétségeid, s ösztönöd skizofréniájának őszintesége?
Még élni késő, vagy meghalni már...
???
2002.
Akkor írtam. dalszöveg, werk-változat. (Köszönöm Neked, megzenésítő!)
Képekkel, mert csak úgy tudtam feltölteni, mint videót.
A háttere nagyon bonyolult:)
Megtérés a mindennapokhoz - ami (még) nem sikerült. Elsődleges jelleg.
Megérkezni az igaz érzésekhez - másodlagos jelleg.
Akarni érezni a megérkezést!!! A leginkább akart jelleg!!!
https://www.youtube.com/watch?v=-HHAsqKaPNY
Egy fájl lett. Többnek szántam, werk-változat maradt, akárcsak az érzés...
:)
Szeretek táncolni.
Bár annak idején nem tudtam, de gyakoroltam ezerszer a kályhától indulva, mert éreztem, hogy szeretem, hogy tudom... Valahogy ez a blogolás is ilyen bennem...
A koncepciót már tudom.
Régi írásaim, új írásaim, emlékeim, véleményeim.
Egy barátom tudja csak a helyem, s kilétemet. S mégis remélem, fontos barátaim újra rámtalálnak.
A többit később...
Ne sürgessetek, még csak a kályhához tartok! Majd ha indultam...
