Csütörtök. Csomag be+útlevél. "Az minek?!"-kérded.

Elindulunk. Az éjjel hajnalra várakozással tölt el. Nevetünk, de lassul a beszéd, néhány szó már csak. Monoton villanások, gondolatok, álmok - félig ébren...

Gyűrt tekintetek a hajnali Napra. Mosolyok. "Good morning sunshine..." Arcba vág a szél.

Érkezés. Üres tenger. Morajló víz zenéje kíséri a reggeli jóízű, "nagy zabálást".

Ismeretlen ismerősök. Szállást találtunk.

A hajnali ürességet elvarázsolták - zsivaj hullámok csobbanásával - strand. Lebegés a tengeren, sós csók, pancsol a bennünk maradt gyemek - boldog kacajjal.

Pihenés a forróság. Csenddé szelidülő zsivaj. Nyugalom. Lassú érintés. Jutalom.

Ébresztő szél, elfekvő árnyékok. Készülődés.

Séta. A más világ egy napra szép. Hagyjuk magunkat elragadni. Összefolynak a színek, ízek, arcok, mozdulatok, mondatok.

Kiszakadunk, és üres világban sétálunk tovább a csillagos ég, és csillogó földi ég partján. Szeretlek. Szó sem kell. Tudod. Érzed. Tudom. Érzem.

Jóleső ájulás, mely tűző napsütést adja az új éber pillanatnak. Lassú, semmittevő újjáéledés. Az igazi pihenés.

Bandukolni, nézegetni, bolondnak lenni, élni, venni valami hülyeséget,  - ami emlékké válik az évek alatt - csak azért is -  Carpe diem.

Kagylógyűjtés, a sziklák meghódítása a parton, homokvár - a miénk a legszebb! Fotók, pihenés.

Téli, meleg szobában jó játék - most lenge szellőben az ég alatt, poharak és mosolyok között. Ablakból csodált vihar az őrjöngő víz felett. Vedd észre! Szerencsénk van! A többi csak ráadás...!!!

Születésre készülve ébredünk már a lelkünkben. Újjászületésre? Feléledésre? Kinek hogy. Mindkettőre. Az álom végére nem készülhet senki. A holnapra, emlékezve valami álomszerűre: igen!

Csendes út haza. Más, mint az odaút éjszakai csendje. Fáradtak vagyunk, pihentek és erősek. Ugye, így igaz?!

Újabb régi nap, otthon. Mégis más. Mert a mindennapok is megváltoznak. Talán észrevétlenül, csak kicsit, de új napok jönnek.

Áldozat volt, vagy jutalom? Mindegy. A holnap miatt megérte. Ugye, hogy megérte?!