Két gyerek...
Bliki és Blaka.
Szépek és okosak, kedvesek, mint a Fiam.
Nem létezve vannak. Mesefigurák.
Édes Fiam, mindig meséltél róluk egy kicsit...
Játszottak, beszélgettek Veled, rosszalkodtak kicsit.
Hozzánk csak néha engedted fel őket - nem fértek volna el?
Bliki és Blaka- nem ismerem őket - a Gergő képzelt barátai...
De kedvesek, értelmesek, és jólelkűek - a Gergő mesélte - segítőkészek, és imád(ott) Velük játszani.
Mert, - és ezt Ő mondta 4 évesen -, mert a Gergő őket, Ők a Gergőt szerették.
Testvérei voltak,a testvére mellett, szülei a szülei mellett..
Gergő kedvenc meséje az volt, - amit naponta kellett mondanom -, hogy egy lakatlan szigeten Életet építünk.Anya, Gergő, Dani, és Apa.
Aztán néha eljön Bliki és Blaka játszani. Velünk játszanak, belőlönk vannak, mégsem látjuk Őket.
Én nagyon(!) szeretem Blikit és Blakát, a két képzelt barátot, a Gergőt, a Danit, Anyát, és Apát, - akik nem mindig lehetttek jelen...
Bliki és Blaka!
Köszönöm a Fiam nevében, hogy (vagytok) voltatok!
Gergő! Boldog születésnapot!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.